Silózás RATRAKKAL

A sípályákat karbantartó gépek silózáshoz történő használatának előnyeiről és hátrányairól évek óta vitáznak a kutatók és a gyakorlati szakemberek, mivel csak intelligens használat mellett aknázható ki a speciális gépek teljes potenciálja.

A TOLÓMUNKÁK MESTERE: a tolókeretüknek és a komplex silózó tolólapjuknak köszönhetően a ratrakok a lehető legjobban megfelelnek a szecskázott takarmány szétterítésére

A szecskázott kukorica és fűszilázs elterítésére és tömörítésére használt ratrakok igazi „hegymászóknak” számítanak a silózás során. Eddig viszonylag ritkán használták őket a sípályákon kívül, bár ezeknek a gépeknek az alkalmazása (néhány rendszerfüggő hátrány mellett) meglehetősen kézzelfogható előnyökkel jár, más gép‑csoportokhoz képest. A mellőzés egyik oka az, hogy sok helyen hiányzik az információ ezzel a témával kapcsolatban, másrészt viszont a bátorság is, hogy kipróbálják ezt az ismeretlen területet. Mindenképpen igaz lehet, hogy az objektivitás mellett összefüggésében kell nézni az alkalmazási spektrumot, a kihasználtságot és az alkalmazott munkagépeket.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek szerkezeti változásainak következtében minden területen nőtt a hatékonyság. Szélesebb körben, erősebben és gyorsabban terjednek a tendenciák, és a speciális gépek előretörnek az egyetemes megoldásokhoz képest. Ez a teljes szecskázási láncban is megmutatkozik: széles kukoricaadapterrel rendelkező erősebb önjáró szecskázógépek, hatékony és gyors átrakodógépek, nagy teljesítményű szállítójárművek alkotják a kínálatot. Kicsit lemaradtak viszont a fejlődésben a szilázs elterítésére és tömörítésére használatos eszközök. Bár egyre nagyobb mennyiségben és egyre rövidebb időközönként érkezik a tömörítendő anyag, sokan mégis megpróbálják a vékony kis réseket egyszerű „letaposással” megszüntetni – esetleg további hengerekkel ellátott járműveket, kerekes rakodókat és ballasztsúllyal ellátott traktorokat, stb. alkalmaznak. Néhány helyen azt tapasztalja az ember, hogy minden járművet felhasználnak a silózáskor, ami nem alkalmas szállításra; hozzá értve a tapasztalatlan vezetőket is.

Ha figyelembe vesszük, hogy egy optimális kukoricaállomány felnevelése során mennyi pénzt áldozunk a növényvédelemre, a műtrágyázásra, a vetőmagra és a talajművelésre, ill. a vetésre, akkor szinte ironikusnak tűnik, hogy éppen a siló tömörítésekor takarékoskodunk. Ha itt hibázunk – rossz a tömörítés, az élek letörnek, a siló „leszakad” – akkor a gazdálkodó mérhetetlen összegeket fizet a megromlott takarmány miatt. A jól tömörített siló eléréséhez az egyik fontos tényező a járművezető. Végül is az ő képességein és szaktudásán múlik a siker. Ezen a területen még változnia kell a gondolkodásmódnak, és befektetésre is szükség van.

Az erős bordák és a lánctalpakkal történő többszöri taposás biztosítja a ratrakok szükséges tömörítőmunkáját. A tömörítéshez további járművek használata nem mindig szükséges
A 12 állásban használható silózó tolólappal vékony rétegekben teríthető el a szecskázott anyag
A gép vezetője közvetlenül a tolólap mögött ül, és a lehető legjobban rálát a szecskázott anyagra

A speciális és széles láncoknak köszönhetően a siló felülete szép egyenletes, nincsenek rajta keréknyomok

MEGFELELŐ SPECIÁLIS GÉPEK

A kukorica, a fűfélék és a teljes növény silózására szolgáló speciális gépek közé tartoznak a ratrakok. Ahogy a nevük is sugallja, az alapmodellhez a sípályák karbantartására szolgáló lánctalpas hótaposó gépek adták az ötletet. Ezen a piacon csak két szolgáltató van jelen, akik megosztják egymás között a világpiacot: a Laupheim szék‑helyű Kässbohrer és a Prinoth, Dél‑Tirolból. Alapfelépítésüket tekintve a járműveik egyformák, és hasonló módon történik a ratrakok értékesítése is a síterületeken kívül. Mindkét gyártó visszaveszi a sípályák üzemeltetőitől a használt gépeket, majd felkészíti őket a nyári használatra. Tehát ez azt jelenti, hogy új ratrakokat nagyon ritkán vagy egyáltalán nem használnak silózásra. Ha ugyanis belegondolunk, hogy egy új jármű, beleértve az átalakítást is, körülbelül 500 000 euróba kerül, azzal kiderül: nagyon sok tonna anyagot kell megmozgatnia ahhoz, hogy megérje a befektetés. Ha már a megtérülésnél tartunk: mindkét gyártó azt nyilatkozta, hogy a ratrakok használata már évente 220‑300 üzemóra után kifizetődő, és a beszerzési költségek kb. 70 000‑200 000 euró közé esnek – a gép korától, a ledolgozott üzemóráktól, a modelltől és a felszereltségtől függően.

A gyártók kicsit eltérően végzik az át‑alakítást, a kiindulási helyzet azonban mindkettőnél ugyanaz: a sípályákra épített ratrakokat nem 15°C feletti hőmérsékletekre tervezték, ezért a motor, az olaj és a töltőlevegő számára nincs meg‑felelő hűtési teljesítményük. A hűtőpanel hátul, a tartókereten található, és többnyire reverzibilis ventilátorral rendelkezik, ami a szálló szecskázott takarmány esetében hasznos megoldás. Ezenkívül a gépek új hevedert kapnak. Ezek alumínium rudakból állnak, rájuk húzott gumi bevonattal, mert a sípályákon alkalmazott agresszív acéllánctalpak a silón jelentős károkat okoznának. További eltérések találhatók a hidraulika területén, a tömítéseknél és a kenőanyagoknál.

A PistenBully segítségével rakodásra használt felépítmények és mulcsozók is kezelhetők
A ratrakok számára egy másik alkalmazási terület a depók kialakítása. Általában ott használhatók, ahol nagy mennyiségű anyagot kell tolni, és/vagy csekély talajnyomásra van szükség

AZ ELŐNYÖK

Először is tisztáznunk kell, hogy a lánc‑talpas járművek teljesen más elv alapján épülnek fel, mint pl. a hagyományos traktorok. Ezt a járművet toló mozgások végzésére tervezték. A silózó tolólaptól az erő közel vízszintesen kerül át a tolókeretre, és a széles láncok (865 mm a Pisten Bully esetében) biztosítják a szükséges vonóerőt. A silózó tolólapot – ez legfeljebb 4,60 m széles – 12 állásban lehet minden elképzelhető irányba beállítani. A szilázs kb. 12‑15 cm vastagságú rétegekben történő elterítése sem jelent problémát. Ezenkívül tisztán és pontosan kialakíthatók a szélek és a vízelvezetők.

A kerekes gépekkel ellentétben, amelyek csak rövid ideig tartó pontszerű terhelést fejtenek ki a terményre, a nyílt láncrendszerű ratrakokra más jellemző. A nyílt átjárható láncokon lévő nehéz egyedi bordák és a vezetőkerekek száma miatt többszörös taposás valósul meg, ami a profillal és kis futógörgőkkel rendelkező, vulkanizált gumihevedereknél hiányzik. Az egy-egy cm2-re számított megnövekedett tartózkodási idő, bele‑értve a rázóhatást is, nagy mennyiségű levegő távozását biztosítja, és végső soron hozzájárul a tömörítéshez – a szecskázott anyag kevésbé rugózik vissza (relaxáció). Hasonlóképpen a széleken is más a tömörítés eredménye. Az erő függőlegesen hat lefelé, és nem oldalra, mint ahogy az a nyomás ábrázolásakor a kerekes traktorok hatását mutató, hagyma alakú izobár görbéken is látható. A keskenyebb láncokkal megnövelhető ugyan a tömörítési erő, de a teljesítmény és a nyomaték már nem jut el maradéktalanul a talajra. A láncokat azért választják a lehető legkeskenyebbre, hogy a 3 m szállítási szélesség alatt maradjanak.

A kopás elsősorban a láncon állapít‑ható meg. Ezért nem érdemes a silózó tolólappal nagy kormánymozdulatokat tenni, jobb, ha otthagyunk egy vékony kukoricaréteget a halom előtt. Ez a von‑tatásra is pozitív hatással van, mert az erőt a hevederek könnyebben átviszik a talajra. Mielőtt a járművezető a ratrakkal felmegy a silóra, érdemes a járművet a kívánt tolási irányba állítani, mert egy későbbi kormányzás az erőátvitelt egy hajtásláncra redukálja, ami kedvezőtlenül hat a tolóerőre. A menetirány korrekciója a multifunkciós tolólap segítségével végezhető el.

A ratrak kompakt méretei alacsony súlypontot biztosítanak, így gond nélkül haladhat a gép különösen meredek szögben anélkül, hogy felborulna vagy oldalra csúszna. A rendkívüli kapaszkodóképességének köszönhetően a siló magasabbra és meredekebbre épülhet, vagyis nagyobb mennyiségű takarmány tárol‑ható benne. Emellett szabályosabbak a vágott szélek, ami csökkenti a takarmány romlandóságát. A sima és keréknyomok nélküli tiszta felület teszi a képet teljessé.

A vezetőfülke pozíciójának köszönhetően a vezető közvetlenül a tolólap mögött ül – kb. 1,0‑1,5 méter távolságra. Ráadásul a ratrak nagyon mozgékony: a silózás során 12 és 16 km/h közötti sebesség érhető el. Az üzemanyag‑fogyasztás szintén magáért beszél; idézet a gyakorlatból: „Nem fogyasztanak semmit!” Tény, hogy a fogyasztás kb. 15 l/óra körül van – ez mintegy 10‑15 l/óra mennyiséggel kevesebb, mint egy kerekes rakodónál. De sokkal fontosabb, hogy a gép óránként hány tonna takarmányt tud szétteríteni és tömöríteni: 300 t/h csúcsértékek érhetők el egyetlen géppel. Más jármű, ami tömörítést végez, a Kässbohrer és a Prinoth véleménye szerint nem szükséges.

A HÁTRÁNYOK

A silózáshoz átalakított ratrak számára aligha találunk további alkalmazási lehetőségeket a mezőgazdasági üzemek‑ben vagy a bérvállalkozók körében. A kukorica‑ és a fűszilázs kezelése mellett megtalálhatók esetleg ezek a gépek a tőzeges területeken, depók kialakításánál vagy a nem teherbíró talajokon, pl. mulcs esetén. Ezekhez a felhasználási célokhoz gyakran más láncok szükségesek.

Az egyik hátrány a ratrakok szállítása, mert a gépek áthelyezéséhez egy 3,0 m szélességű, mélyített rakterű kocsi szükséges – a ratrakok nem rendelkeznek közúti engedéllyel (a gyártók ezt szeretnék elérni).

További nehézség az összetett irányítás, amihez jól képzett és a feladatot átgondoló személyre van szükség. Emellett a siló kialakításakor más stratégiákat kell alkalmazni, hogy a ratrakok maximális teljesítménye kihasználható legyen.

PISTENBULLY

A Kässbohrer a jól ismert PistenBully ratrakokat újítja fel, és GreenTech néven forgalmazza őket. Két modell tartozik ide – a PistenBully 300 GreenTech és a 300 Polar GreenTech. A 6‑hengeres Mercedes‑Benz‑motor 330, ill. 430 lóerőt biztosít a gépeknek. Az erősebb modell 1200 min fordulatszámon 2000 Nm maximális forgatónyomatékkal rendelkezik, így a vezető ebben a fordulatszám-tartományban hatékonyan tud dolgozni.

A Kässbohrer a silózáshoz történő átalakítást általában három felújítási szinten kínálja. A felhasználók az alap, a standard és a prémium csomag között választhatnak. Az adott szintnek megfelelően különböző komponenseket cserélnek ki, alakítanak át vagy szerelnek be, például a légkondicionálót. A pótsúlyokat is beleértve a két bully súlya 11 000 kg. Silózáshoz a Kässbohrer az X‑track láncot kínálja a programjában. A PistenBully ratrakokon a vezető a gép bal oldalán ül, így közvetlen kilátása nyílik a láncra. Az irányítás egy kormánykerék és egy joystick segítségével történik.

PRINOTH

A dél-tiroli vállalat a másik gyártó, amelyik ratrakokat alakít át és kínál silózáshoz. A Prinoth vagy német nevén Maisraupe két „nyári ratrak” változatot kínál. Az egyik a 435 lóerős Leitwolf, a másik a 360 lóerős LH500. Különlegességük az egyedi kerékfüggesztés hidropneumatikus rugózással, ami nem utolsósorban a tömörítési értékeket javítja a silóban. Emellett a vezető középen ül a vezetőfülkében, és a teljes irányítás két joystick segítségével történik – kormánykerék tehát nem áll rendelkezésre. A gépek egy 750 kg tömegű súlyt tudnak a hátsó, merev 3 pont függesztésen magukkal vinni.

A Maisraupe további specialitása az ügyfeleinek nyújtott széleskörű képzés, mert a sofőrön áll vagy bukik a „silózás‑hoz használt ratrakok” egész projektje. A képzési program tartalmaz technikai tájékoztatót, tehát bevezető elméletet, de természetesen gyakorlati képzést is, ahol a szükséges munkamódokkal és a silóépítéssel lehet megismerkedni. A vállalat évente mintegy 20‑25 átalakított ratrakot értékesít – mára kb. 120‑ra emelkedett a német silózóratrakok száma – a Maisraupe közlése szerint.

Összegzés

Ahhoz, hogy a ratrakok silózáskor optimálisan tudjanak működni, néhány előkészítő lépésre van szükség; technikai értelemben és a vezetők szempontjából. A két specialista – a Kässbohrer (PistenBully) és a Prinoth – a síterületeken használt, régi ratrakjaikat alakítják át speciálisan a silókban történő használatra, mivel a mezőgazdaságban teljesen más követelmények jelentkeznek. Mivel elsősorban toló mozgással járó munkákhoz tervezett gépekről van szó, a kis ratrakok óránként képesek 300 tonna terményt elteríteni. Ezt a teljesítményt speciális láncok és a nem kevesebb mint 12 állásban használható silózó tolólap biztosítja. Emellett mindkét gyártó úgy nyilatkozik, hogy a silón végzett tömörítéshez további járművekre nincsen szükség, mivel a láncok (masszív bordák) és a futókerekek építési módja többszörös tömörítést tesz lehetővé a szilázs taposásával és rázásával. Ugyanakkor néhány helyen előfordulhat, hogy egy második járművet is alkalmaznak a silón, hogy a ratrak elsősorban a szétterítést tudja végezni. A ratrakok vezetőit kiegészítő oktatás keretében feltétlenül meg kell ismertetni ezeknek a különleges gépeknek a hatékony használatával, és a siló építését össze kell hangolni a gépek jellegzetességeivel.

Alexander Brockmann

no